Motoros csizmát vettünk a húgom férjének ajándékba

Arról már korábban is beszámoltam, hogy a húgom férje tavaly lett harminc éves és a kerek évfordulót különleges tortákkal és egy nagy bulival ünnepeltük meg. Az egyik torta egy női mellet formázott, a másik pedig egy motor alkatrészt, amiről a mai napig nem tudom pontosan, hogy mi is az, mert nem értek hozzá.

Még aznap este megkérdeztem a húgomtól, hogy miért pont alkatrészes tortát csináltattak neki, mire megosztotta velem, hogy a férje tini korában és a húszas évei elején motorozott, most pedig harminc felett ismét elkezdett kacérkodni ennek a gondolatával. Mivel a húgom jelezni akarta, hogy támogatja ebben, ezért választotta ezt a különleges tortát.

Azóta eltelt egy év és valóban megtörtént, amit Juci előrevetített. Péter vett magának egy motorkerékpárt, és azóta amikor teheti, hobbi szinten közlekedik vele. Nem mondom, furcsa látvány, mert az én képzeletemben a motorosok általában öreg, veszélyes amerikai férfiak hosszú hajjal és ősz szakállal, de hát a valóságban ez nem feltétlenül így működik.

Péter új motoros hobbijához nem csak egy jármű szükségeltetett, hanem különböző motoros ruházatok is, amiket már elkezdett beszerezni, de még nem ért a végére. Persze az első és legfontosabb dolgot, a kötelezően viselendő bukósisakot már a legelején megvette, de azóta még nem állt módjában egyéb kiegészítő dolgokat vásárolni, mert már maga a motor megvétele is nagy kiadás volt számára.

Éppen ezért, amikor elkezdett közeledni a születésnapja, akkor felvetettem a húgomnak, hogy mi lenne, ha motoros témájú bulit tartanánk neki és a vendégek olyan ajándékokat hoznának, amik teljessé tennék a biztonsági felszerelését. Jucinak tetszett az ötlet, bár voltak aggályai, mert szerinte egy ilyen buli nagyobb szabású lenne, mint a tavalyi és hogy néz már az ki, hogy valakinek a 31. születésnapját jobban megünneplik, mint a harmincadikat. Megnyugtattam, hogy maga a buli nem lesz nagyobb, csupán csak családi körben tartanánk, inkább azon lesz a hangsúly, hogy kiegészítsük a felszerelését. Ebbe az ötletbe már a húgom is beleegyezett.

Miért szeretnék ennyire segíteni Péternek? Azért, mert régebben ő is mindig támogatott engem, hogyha kitaláltam valami újat és szeretném viszonozni neki mindezt. Például amikor én lettem harminc, akkor elkezdtem azon keseregni, hogy sosem volt módom főiskolára menni és felsőfokú végzettséget szerezni, pedig milyen jó lett volna. Péter akkoriban diplomázott és elkezdett győzködni engem arról, hogy sosem késő megvalósítani az álmokat és nyugodtan jelentkezzek ennyi idősen is a főiskolára. Habár a család nagy része hülyének nézett emiatt, én mégis belevágtam és azóta is hálás vagyok Péternek az ötletért, hiszen azóta már én is diplomás ember vagyok! Ezek után annyi a minimum szerintem, hogy most én is megteszek érte valami hasonlót.

Nem értek a motoros ruházathoz, de szerencsére az internet a jó barátom, ezért utána olvastam több helyen is annak, hogy milyen felszereléseket érdemes venni. Sok helyen írták a különleges, protektoros bőrdzsekit, a kesztyűt és a motoros csizmát. Nekem ez utóbbi tetszett meg a legjobban, ezért megbeszéltem a férjemmel, hogy válasszunk ki egy szimpatikus példányt és ezt ajándékozzuk Péternek. Szerencsére Juci könnyedén meg tudta mondani, hogy a férje mekkora cipőket hord, így a mérettel semmiképpen sem lőhettünk mellé, maximum a dizájnnal. Persze azért attól nem tartottam, hogy egyáltalán nem fog tetszeni neki, de az tény, hogy nehéz eltalálni mások ízlését.

Maga a buli remekül sikerült, két hete tartottuk meg. Anyukámék kesztyűt vettek Péternek, a húgom dzsekit, mi pedig ugye a motoros csizmát. A sógorom nagyon örült az ajándékoknak és magának az ünneplésnek is, szerencsére minden ruhadarab jó lett méretben, ráadásul tetszettek is neki a kiválasztott dolgok. Boldog vagyok, hogy ilyen jó ötlettel tudtam előállni.