Az új munkahelyemen rögtön bedobtak a mélyvízbe egy „Fogorvos Budapest” nevű konferencia megszervezésével

Nemrég munkanélküli lettem öt év után. Az eddigi munkahelyemen mint rendezvényekért felelős beosztott voltam jelen és bár végzettségemet tekintve a közelében sem vagyok mindennek mégis nagyon hamar beleszoktam, sőt beleszerettem ebbe a munkakörbe. Olyannyira, hogy amikor kiderült, hogy leépítés miatt sajnos nem tudnak a továbbiakban is foglalkoztatni azonnal tudtam: nekem ismét erre a beosztásra kell pályáznom, kerül amibe kerül! Így hát elkezdtem kultúrházak, klubok, bárok állás hirdetéseit böngészni, hátha találok egy helyet, ahol szükség van egy magamfajta érdeklődésű, képességű és beosztású emberre. Sajnos eleinte igen nehezen ment a dolog, ugyanis a legtöbb helyre elvitték a melót olyan emberek, akik az adott helyhez közel álló cégeknél, kluboknál dolgoztak korábban, így ők már érthetően jobban képben voltak náluk és nem is nagyon kellett harcolniuk a munkahelyért. Én ezzel szemben egy kisebb hotelben kezdtem el ezzel foglalkozni, ami aztán kinőtte magát komolyabb szintre is. Ebben persze nagyon sok munkám volt benne, hiszen senki sem gondolta volna, hogy alapvetően mindaz lehetséges, hogy egy ilyen mellékbeosztásból végül valaki főállású legyen.

Hogy könnyebb legyen megérteni íme a sztori, röviden. Mint már említettem egy hotelben dolgoztam korábban, mint recepciós. Nem volt különösebben megerőltető számomra mindez hiszen megfelelő kommunikációs képességekkel is rendelkeztem, illetve a nyelvtudásom is kifogástalan. Ezért is gondoltam úgy, hogy ha van rá lehetőségem szívesen beszállnék a hotel akkor elindult bár részlegébe mint egyfajta promóter vagy rendezvény lebonyolító. Szerencsére az igazgatóságnak nem volt kifogása az ellen, hogy idővel kvázi átüljek egy másik székbe és én intézzem a hotel minden kulturális programját, illetve a konferenciákba is egyre nagyobb beleszólást kaptam. Ez eleinte ugyanis csak annyi volt, hogy én szerveztem eleinte a koncerteket, esteket, amik főként ugye művészi, szórakoztató jellegűek voltak. Na ezt bővítettem idővel ki odáig, hogy én szervezhettem a hotel számára szintén nagyon fontos konferenciákat is. Ez utóbbi annyira nem volt érdekes, de mindenképpen kellett a teljes „átalakuláshoz”, illetve egyfajta bizalom jele is volt a vezetőség részéről, amit nagyon szívesen el is fogadtam tőlük.

Mivel otthonosan mozogtam a kultúra bizonyos területein ez a fajta munka testhezálló és kellemes is volt számomra egyszerre. Leginkább az volt számomra a fontos, hogy amennyire lehet tegyem izgalmassá a hotelben töltött időszakomat és ha lehet ismerkedjek minél több érdekes emberrel is. Úgy, hogy mindez maradéktalanul össze is jött talán érthetővé teszi, hogy mennyire volt számomra elszoorító azzal szembesülni, hogy mindezt nem folytathatom. A cég eladósodott és elkezdték teljesen kiüríteni az alkalmazottak listáját és mivel koncertek és hasonló rendezvények nélkül a hotel még működhet többek között én lettem az egyik első áldozat. Nem mondom, hogy könnyű volt ezt elfogadni, de amikor elkezdtem tisztán látni rá kellett jöjjek, hogy ez egy nagyon jó esély arra, hogy végre tényleg elkezdhessek hivatásosan is ebben a műfajban dolgozni. Így kerültem végül egy másik hotelhez, ami egy nagyobb, komolyabb intézmény volt. Nyilvánvalóan más jellegű prioritásokkal is dolgoznak ők, de ez egyáltalán nem zavar, ugyanis megengedték, hogy itt is folytassam a különböző akusztikus estjeimet és hasonló programjaimat, csupán több megkötése van annak, hogy alapvetően milyen rendezvényeket kell lebonyolítanom kötelezően. Az egyik legelső rögtön egy elég puccos lett, ugyanis egy komplett „Fogorvos Budapest” néven futó konferenciát kellett megszerveznem, ahol a fővárosi szakma krémje képviseltette magát. Elég izgatott voltam ennek hallatán, hiszen jóval formálisabb jellegű dologról beszélünk itt, de mégis nagyon izgalmasnak tűnt, hogy ezúttal egy tényleg igen előkelő társaságot kell megvendégeljek. Szerencsére a korábban szerzett tapasztalataimban nem is kellett csalódnom, úgyhogy minden simán és zökkenőmentesen ment. Ez egy jó kezdés volt a főnökség számára is, akik eztán már egyre jobban megbíznak bennem és abban, hogy a megfelelő döntést hozták meg a kinevezésemmel.